Bécsi egyveleg

Ide olyanok élményeit, tanácsait várjuk és tesszük közzé, akik már huzamosabb ideig éltek külföldön, és élettapasztalataikat szívesen megosztanák másokkal. Például ilyenekre gondolunk: társasági élet, kultúra, oktatás, egészségügy, szociális támogatások, vallás, étkezés, szórakozás, stb. Ha a letelepedés is érdekel, ezt a fórumot mindenképp érdemes olvasgatnod!

Bécsi egyveleg

HozzászólásSzerző: Panka » 2008.12.03. 16:22

Tüchtig, túlontúl tiszta (már-már steril), mindig csinos és ápolt egyen emberek a méregdrága márkaruhákban, arcukon az egyen mosollyal sétálgatnak Bécs belvárosában.
Hát így képzeltem el az osztrák fővárost, korábbi átutazásaim alapján. És nem is tévedtem olyan nagyot. Az osztrákok nagyrésze valóban ilyen. Maga a város is. Az utcán szemetet nemigen látsz, ha mégis, azonnal ott terem egy erre szakosodott hivatalos szemételtávolító, aki jó méteres fémbotjával -melynek végén az osztrákok precizitását tükröző csippentő szerkezet is megtalálható-, nemes egyszerűséggel, felcsippenti a nemkívánatos tárgyat, tisztán, és egyszerűen, semmi fakszni. Mert ott így megy. Minden jól néz ki, és mindennek klappolnia kell. Az üzletekben dolgozók kedvesek és segítőkészek, arcukon nincsen ott szürkén a „meeeeennnnyire utálom a munkámat” -arckifejezés, sem pedig a „miből fizetem ki a gázszámlát?”- ránckombó.
Ott egyszerűen jó élni, és még a villamosvezető néni is Prada szemüvegben rója a köröket a Ringen.

Ez persze csak a látszat, ha az ember hosszú ideig él ott, azért belelát a sűrűjébe is. De a külső máz valóban ezt mutatja. Na emiatt NEM akartam semmiképp ebben a városban dolgozni. Aztán mégis sikerült egy évet. Az úticél London volt, Bécs tökéletes ellentéte, színes forgatag, buli, pörgés, fiatalok, semmi sterilitás, semmi egyen feeling. Ott aztán akkor sem néz senki hülyének ha tél közepén trendi lábujjközti pacskerben nyomod az Oxford Streeten lazán átvetve a válladon egy bundácskával. Mindezt persze megkoronázod egy arany lábszárvédővel meztelen futóműveden, mert jó, és egyébként is ma reggel ezt dobta a gép. Annyira őrült és annyira korlátok nélküli, hogy teljesen elvarázsolt mikor ott töltöttem egy hetet. Persze ez is biztos csak a látszat, és ha ott élek más oldalát is megtapasztalom. Mindenestre elhatároztam hogy nekem itt élnem kell egy darabig, és megnéznem magamnak mindent.
Dehát a sors úgy hozta, hogy egy közelebbi városban kötöttem ki, és őszintén szólva nem is bánom. Habár London még mindig nagyon izgat, és nem mondtam le róla, de Bécs sem utolsó!

Nannyként dolgoztam egy évet, egy angol családnál, mondhatni luxuskörnyezetben egy 300nm-es lakásban, úgyhogy azóta is azt mondom, megfogtam az isten lábát Bécs belvárosában laktam, sokat kerestem, csak reggel és délután dolgoztam, az élet császáraként éltem az életem. Jó voltak árnyoldalai is, de azokról majd egy másik postban. Most Bécs-Bécs-Bécs.

Mivel jól kerestem, nem adóztam, lakásra, kajára nem kellett költenem, így gyakorlatilag minden lóvét magamra költhettem. Így aztán el is vertem a pénzemet ahogy azt kell, mert tudtam ilyen szabad és gondtalan időszak egyhamar úgysem jön el!
Körbejártam mindent, múzeumokat, kiállításokat, szórakozóhelyeket, és minden a város adta programot kipróbáltam. És ha az ember lefejti a külső mázt, és mint ott lakó kezdi el szemlélni a környezetet, hamar észreveszi hogy azért kint sem kolbászból van a kerítés (csak jófajta osztrák sonkából:).
Nagyon zárt nemzet, nem azok a barátságos, bratyizós, hátbaveregetős olaszok, akik lecsókolnak az utcán ha már kétszer ránéztél a lábujjukra. Az 1 év alatt egyetlen osztrák barátot sem szereztem, ellenben lengyel, angol, orosz, nigériai, dél-amerikai pajtásokat bőviben. Dehát nem is kell az embernek az osztrák, ha van másik Úgyhogy esténként meg hétvégén együtt, napközben meg egyedül programoztam.
A nagy múzeumokat kötelező végiglátogatni, kint is megrendezik minden évben a Múzeumok Éjszakáját, amikor koradélutántól reggelig járhatja az ember a kiállításokat. Sor azért van rendesen mindenhol, de a hangulat kárpótol.

Időszaktól függetlenül mindig varázsos a Hundertwasser-ház, színes mesevilága. Képzeljetek el egy lakóépület közepéből kinövő óriási fát, a házfal tele mindenféle színes absztrakt formákkal, tükrökkel, semmi sem egyenes, és semmi sem szabályos. Nekem egy kortárs cifra palotát juttat eszembe. Ami tény, hogy a fazon zseni volt, a képei is hihetetlenek, érdemes a házzal szemben lévő galériába is benézni, az is ilyen stílusú is sok-sok jópofa dolgot lehet venni.

Jó program még a különböző strandoló és fürdőparadicsomokat végiglátogatni. Én nagy fürdőmániás lévén be is jártam a nagy fürdőhelyeket, csodálatos volt! Modern, hight-tech, letisztult, rendezett. Ami először kissé meglepett, az a pucérság a szaunában, s társaiban, de ezt ott oly nagy természetességgel veszik , hogy soha nem éreztem magamat kényelmetlenül, és a végén már én is megszoktam. Törölköző úgyis van az embernél mindig. Nyáron a Duna partján lévő fürdőhelyeken tanyáztam sokat,melyek közül van sok nudista is. Bevallom ellátogattam én is egybe, hálisten nem nézik ki az embert, ha nem dob le magáról mindent:D Hát eszméletlen élmény, persze csak annak, aki szereti. Korábban, ha valaki azt mondja nekem, hogy önszántamból elmegyek egy ilyen intézményben, minimum kiröhögöm, de kint más a szemlélet, és senki nem azért megy ki, hogy bámulja a másikat. Bár tény hogy nagyon vicces tud lenni, amikor anyaszült meztelenül állnak a népek a sorban a büfé előtt, vagy amikor az óriás sakktáblával játszanak a füves placc közepén, karbafont kézzel, és töprengenek, mivel kéne lépni. És közben minden aminek kell, az lengedezik szépen a szellőben. Nahát ez nagyon furcsa az tény, de az érzés, ahogy a (tiszta!!) Duna közepén egy úszó stégen, a tűző napon fekszel, és semmi itt-ott bevágó,kivágó ruhadarab nem korlátoz, az viszont kihagyhatatlan.

Nyárból a télbe haladva, ott van az Adventi időszak, ami a legvarázslatosabb szerintem Bécsben. Ezer fénnyel feldíszítve a város, a vásárokban forró puncsot szürcsölget az ember a hóesésben, miközben sorban áll a kedvenc Debrecenier-jéért. Ez lángos-tésztába csavart kolbászka tulajdonképpen, de annyira delikát, és annyira finom, hogy eszméletlen. Cserébe nagyon perverzül néz ki, de csak az első harapásig:D.
A vásár advent idején minden napos programja az osztrákoknak és az ott dolgozó külföldieknek is (nagyon nagyon sok külföldi dolgozik kint is, lassan kezd London érzete lenni az embernek), minden nap tele van a market és mindig olyan meleg és barátságos hangulat, ahova visszavágyik az ember másnap és másnap is. Persze csak ha bírja bankóval, mert nem olcsó.. De a kinti fizetések mellett abszolút megengedhető.

Jöjjenek a szórakozóhelyek. Van egy részleg a Kartner Strasse egyik égén, ahol egymást érik a szórakozóhelyek, ott biztos akad bárki kedvére való. Aminek kint nagy kultúrája és keletje van, az a salsázás és a latin táncok. Talán épp azért mert annyira merev típus az átlag osztrák, kell valami, ami segít kimozdítani a népeket, és közelebb hozza az embereket. Ha a legdögösebb helyre akartok menni, a Kartner Strasséról nyíló utcában a Floridita nevű hely az igazi. Forró zenék, tömeg, mennyei koktélok, dél-amerikai pincérek hmm, és több nem is kell! Ez volt kint a törzshelyünk, minden hétvégén lent tácoltunk, és 6 előtt soha nem jöttünk el. Ami azért valljuk be dícséretes, hol szórakozik az ember manapság reggel 6-ig 8-ig úgy, hogy észre sem veszi, mert akkora a hangulat? Hát itt. Nem probléma ha nem tudsz salsázni, ellesed a lépéseket, mástól, vagy sok vállalkozó kedvű tanár-jelölt is akad. Felkér, nem tudsz táncolni, sebaj, majd megtanít. Bal előre-vissza-jobb hátra-vissza és kész is a salsa alaplépése, és lehet denszelni hajnalig. Ha rálépsz közben tízszer a lábára kivillantja 200 darabból álló fehér fogsorát és érthetetlen akcentussal lazán duruzsol valamit a fülledt levegőbe, amiből semmit sem értesz, de nagy baj nem lehet, mert nem passzol le a pult előtt sorakozó bárszékek egyikére. A hely zsúfolásig tömve a dél-amerikai vonallal, úgyhogy van mit nézni rendesen;)
Kicsit Dirty dancing a hangulat olykor, úgyhogy prűdebbeknek nem ajánlom. Flörtölés minden mennyiségben, mojito folyik a csapból is, és a wc-s néni is mindig emlékszik rád. Ő tudja a legújabb sztorikat ki-kivel-mikor-hogyan, úgyhogy ha kiszemeltedről informálódnál csak osonj oda egy óvatlan pillanatban és kapd el a nénit, aki sosem alszik, mindig őrszemként figyel, és a bajszáról úgyis felismered. Na meg az egész fejét körbevevő fülhallgatóról, amiben vísit valamilyen dél-amerikai sláger, és így jár-kel a helyen, tökéletesen más ritmusban mozogva mint a tömeg,.

Hát elsőre legyen ennyi az élménybeszámoló, kultúra, buli, emberek, egyelőre ez csusszant ki, de lehet hogy lesz majd folytatás.
Panka
 
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: 2008.12.01. 15:35

Vissza: Élet külföldön

cron