Oldal: 1 / 1

Az angolkák kommunikációjának szépségei

HozzászólásElküldve: 2008.12.05. 07:01
Szerző: timilány
Vannak bizonyos kommunikációs játékszabályok, amit nem árt tudni, mielőtt gyanútlanul nekivágsz a nagy Angliának. Ha egy magyar ember azt kérdezi tőled, hogy hogy vagy, akkor van némi esély arra, hogy talán tényleg érdekli, hogy hogy vagy, de legalábbis így vezeti föl azt a beszélgetést, amely arról fog szólni, hogy ő hogy van.
Az angolok How are you-ozása viszont nem sokat jelent, kb. annyit, hogy szia (látod, milyen barátságos vagyok? nem szúrom ki a szemed egy sima hello-val, hanem veszem a fáradtságot a mondatalkotásra). Ugyanez igaz az „Are you all right”-ra is. Bárhol bevethető és nem jelent az égvilágon semmit. Ez egy amolyan többfunkciós kis joker-szócska. Nekem például az alábbi szituációkban mondták, illetve kérdezték, hogy rendben vagyok-e:
- wc-kefés wc-súroláskor emígyen szólott oda egy vendég, amikor látta, hogy igencsak meggyűlik a bajom egy makacs rászáradással
- egy pubban próbált meg ilyen szellemes módon ismerkedésre bírni egy litván vendégmunkás
- így szabadkozott az említett litván vendégmunkás, miután rám borította a vodkáját
- ezt kérdezték tőlem a körülöttem álló emberek, amikor az árokparton hevertem egy kisebbfajta biciklisbaleset után (de biztos vagyok benne, hogy a testemet elhagyó, árokba guruló fejemtől is ugyanezt kérdezték volna)
A sort tulajdonképpen a végtelenségig folytathatnám, de miután „All right?”-tal köszöntött bennünket minden reggel a főnökasszony (legalábbis ha jó kedve volt, ha bal lábbal kelt fel, akkor csak egy Good morning-ot kaptunk) ez a „kérdés” tulajdonképpen a költői kérdéssé degradálódott, amire nemcsak hogy nem kell, de egyenesen illetlenség egy mosolygós „oh yes, ok”-nál részletesebben válaszolni.
Én eleinte azt hittem, hogy komolyan kérdezik, de legalábbis azt, hogy mi itt most egy beszélgetés kezdő köreit futjuk, ezért folyton beleszaladtam kínos helyzetekbe, egyszercsak azt vettem észre, hogy benne vagyok egy társalgás közepén, de teljesen egyedül.
Angol sajátosság továbbá, hogy itt angolhonban igen lazán és bőkezűen bánnak a „becéző” szavakkal, pl. itthon elképzelhetetlen, hogy egy főnök my love-nak, darlingnak szólítsa egy beosztottját anélkül, hogy egy idő után ne merülne fel a verbális zaklatás vádja. A mi főnökasszonyunk rendszeresen lelove-ozott bennünket, férfiakat, nőket egyaránt, az alkalmazkodóbb külföldiek is átvették ezt a kedves szokást, és mire észbe kaptunk az iroda tele volt darlingokkal meg love-okkal.