Oldal: 1 / 1

londoni munka

HozzászólásElküldve: 2010.03.30. 12:25
Szerző: bernadett
Egy könnyes hatalmas ölelés egy ismeretlen-ismerős város hatalmas repterén...valahogy így kezdődött a második londoni kalandom.
Visszatértem ide ismét, a vizsgáim befejeztével, csak nyárra, angolt tanulni, meggazdagodni :) és nem utolsó sorban párkapcsolatot ápolni.
Az első két hétben lelkesen küldözgettem és cipeltem az önéletrajzaimat, interjúkra mászkáltam és próbáltam minden bátorságomat összeszedve kommunikálni angolul. (Csendben megjegyezném, h általános iskola alsó tagozata óta tanítottak(!) angolra..., 5re érettségiztem belőle és valami számomra megmagyarázhatatlan csoda folytán egy fél középfokú nyelvvizsgát is sikerült összehoznom (írásbelit)..és nem mertem beszélni.) Nem voltam túl hatékony, mindenhol bankszámla-számot, és NI számot követeltek rajtam, persze egyik sem volt. Ezekhez bejelentett munka kell (mármint nagyban megkönnyíti a megszerzésüket), a munkához pedig ezek, és íme az ördögi kör bezárult. A következő 2 hétben folytatódott a munkakeresés nagy erőkkel, csak a lelkesedésem ekkorra már elkeseredett hiszti formájában nyilvánult meg leginkább. Vészesen fogyott a pénzem, a türelmem, és kezdett felettébb nem tetszeni, h egy ablaktalan lyukban lakom harmad-magammal a Heathrow tövében, ahol hajnaltól késő estig 5 percenként szállnak le a fejünk felett a repülők, látványnak felejthetetlen, ezt aláírom, de a dobhártyámat kissé megviselte, csak úgy, mint az összes elektronikus berendezésünket..(és mellékesen említést tennék a sipítozó litván, az alkoholista portugál és a titokzatos német lakótársunkról...minden nap egy igazi élmény volt.) A civilizáció (Hatton Cross metró állomás formájában) mindössze egy laza 25 perces rohanásra volt tőlünk.
Azután, 1 hónap elteltével behívtak interjúra (a barátom közreműködésével:)) egy szállodába, és már aznap du. felvettek szobalánynak.
Innentől felgyorsultak az események, költöztünk, és lett ablak, park, kanapé, buszmegálló a ház előtt,metró megálló és arab burgeres :) a sarkon...egyszóval minden, ami kell.
Aláírtam egy 3 hónapos szerződést, melynek folyományaként nyilvánvalóvá vált számomra és később a családom és az itthoni barátaim számára is, h nem fogok hazajönni szeptemberben.
A tényleges munkába állásomat megelőzte egy 3 napos előkészítő, amiért már fizetést kaptam. Az első napon egy előadáson kellett részt venni, amelyen magát a szállodaláncot mutatták be a frissen szerződött munkatársaknak, megcsillantották előttünk az előrelépés lehetőségét..., stb.
A következő 2 nap már valóban munkával telt, tréning formájában. Egy tapasztaltabb kolléganőm mellé osztottak be, aki megmutatta, hogy mit és hogyan kell csinálni. Hiszen a takarításon kívül vannak bizonyos sztenderdek, amiket be kell tartani a legapróbb részletekig. Ezt nagyon szigorúan ellenőrzik is, még jobban a szoba tisztaságánál is.
Elméletileg ennek a 2 napnak elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, h mindent elsajátítsak, de én úgy éreztem, h bedobtak a mély vízbe. Nem voltam elég gyors, nem tudtam szépen ágyazni, főleg azért, mert nem bírtam megemelni a matracot...szóval nem volt könnyű. Nagyjából 1 hónap elteltével éreztem úgy, hogy rutinból mennek a dolgok, és képes vagyok arra, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Átlagosan 16 szobát kellett kitakarítani egy nap, ezek között voltak lakosztályok és kétágyas apróbb szobák is.
A délelőtti munkám mellé bevállaltam a délutáni részmunkaidős állást is, vagyis így már 1 hónap után napi 14 órát töltöttem a szállodában. Háromszori ingyen étkezést biztosítottak, akár a szabadnapokon is, h volt kedve az embernek bemenni. :)
A délutáni 5 óra, az sokkal könnyebb munka volt, több találkozásra volt lehetőség a vendégekkel (=több borravaló ;), jobbára a közös helységek takarításáról, illetve extra kívánságok teljesítéséről szólt. Itt hamar előre is léptem, ellenőriztem a szobákat, minibárt töltöttem fel, egy héten kétszer műszakvezető voltam.
Összesen 1 évet és 2 hónapot töltöttem Londonban, közben pedig halasztottam 2 félévet a főiskolán. (Többet sajnos nem lehetett, ezért kellett hazajönnöm.)
Felfedeztem, sőt már-már otthonomnak éreztem egy idegen várost, átláttam az elsőre bonyolultnak tűnő, ámde valójában teljesen logikus közlekedést, dühöngtem a 2 megállóval úti célom előtt bekövetkezett „last stop-all change”-eknél*, udvarias ellenőrökkel és rendőrökkel találkoztam, sokszor bőrig áztam, sétáltam, mókust és vadludat etettem a tenyeremből, szabadon élő törpenyulakat simogattam, rájöttem, hogy egy múzeum nem mindig unalmas, megtanultam, h 1 fontból kijön egy kínai vacsi a Camden Market-on, félelmetesen nagyokat buliztunk, és kezdtem értékelni a nem is oly ritka pillanatokat, amikor magyar szót hallottam az utcán. Megismertem sok különböző kultúrából érkezett embert: a legjobb barátom, aki az egyik munkatársam volt egy kenyai fekete srác, akivel még a mai napig tartjuk a kapcsolatot-2007-ben jöttem haza-, idén nyáron itt fog tölteni egy hetet nálunk.
Hát nem mondanám, hogy különösebben meggazdagodtam volna, de azért sikerült félretennem egy kis pénzt, és visszaigényeltem az adót is :). Rengeteget dolgoztam érte, ez kétségtelen. Azt sem mondanám, h felsőfokon beszélek angolul, de megtanultam merni beszélni, ami óriási dolog. Ez hiányzok nálunk szerintem az oktatásból, amit még a 21. században is „frontális osztálymunka” formájában képzelünk el. (Magyarul: egy ember beszél, és legalább 25 másik figyel, és jegyzetel. Nyelvet tanulni így nem lehet szerény véleményem szerint.)

*: A buszvezetők munkaideje nem végállomástól-végállomásig tart, hanem időtartamra. Ebből az következik, hogy ha valami oknál fogva nem teszi meg az optimális távolságot a megadott idő alatt, akkor az idő leteltével ő megáll és kész. Mivel a „valami ok” az egy kapitális forgalmi dugó leggyakrabban, így sejtéseink lehetnek, h vajon mikor fog odaérni a következő, ami hajlandó is továbbmenni. :D

Re: londoni munka

HozzászólásElküldve: 2010.04.27. 11:28
Szerző: zsami
Szia!
Olvastam beszámolódat, jól szórakoztam. Kitűnő a stílusod. Engedélyedet szeretném kérni, h a Hölgyvilág című női magazinban a külföldi munkáról szóló cikkemben idézhessek Tőled. Kérlek írj nekem a dogossy@gmail.com-ra. Esetleg adj a telefonszámot, h megbeszélhessük a dolgot. Köszönöm.

Re: londoni munka

HozzászólásElküldve: 2017.07.26. 11:00
Szerző: Kgabi
Szia!
Nagyon jó az írás, én is dolgztam Londonban néhány hónapot.
Tudnál segíteni abban, hol találok ilyen munkákat?
Itt keresgéltem, de sajnos nem tudom, ezek jók-e? https://hu.jooble.org/%C3%A1ll%C3%A1s/E ... 3%A1g?main