Oldal: 1 / 1

Nannyk szabályzata- Ki az úr a háznál?

HozzászólásElküldve: 2008.12.10. 14:24
Szerző: ciccus
Nannynek lenni nem egyzserű. Éppen ezért gondoltam leírom a tapasztalataimat, remélve, hogy valakinek segíthetek vele. Tippek, trükkök, amikkel könnyebb az élet.

Az első egy-néhány hétben az ember garantáltan megbánja, hogy belevágott mert még semmivel sincs tisztában, az egész helyzet annyira új, haza akar menni. Én így voltam vele legalábbis, és a környezetemben dolgozó szinte összes gyerekcsősz.
Kezdjük az elején. Már eleve az is megterhelő,hogy egy teljesen ismeretlen családba kell beilleszkedni, a szokásaikat tolerálni, az életvitelüket megszokni. Persze itt most főként a live-in verzióról beszélek inkább, amikor a családdal élsz. Szóval ha nincs kint ismerősőd, az elején nincsenek még barátaid sem, nincs kivel eljárni, és kifújni a gőzt. A szobád valószínűleg tök kopasz, semmi otthonosság, semmi biztonság, amit odahaza megszoktál. A szülők furcsák, egytől-egyig, mindegy hova kerülsz. Valami nem normális mindegyikben van, ami rögtön szemet szúr, de majd megszokod. Különösen rossz érzés, hogy a gyerekek tüskés sündisznóként viselkednek általában az új nannyvel, és gyakorta az elődödet emlegetik, akivel már összeszoktak, szerették egymást (akit előtte ugyanúgy utáltak valószínűleg mint téged!:)

De néhány hét, és mindez elmúlik, csak türelem kell hozzá, és sok-sok szeretet, játékosság. Ha meg akarod alapozni a rád bízott porontyokkal a jó viszonyt, az első pár hétben, mindent meg kell tenni, hogy tiszteljenek, és hallgassanak rád. Tehát szigorúság, de mindeközben játékosság. Ha ez megvan, akkor a további munkádat és ottlétedet könnyíted meg.
Keserves időszak az biztos, mert tuti, hogy az elején a szigorúsággal nem lopod be magad a szívükbe. De ha azt látják, hogy nincs erős akaratod, akkor ügyesen kihasználják ezt, és az őrületbe fognak kergetni. Az angol gyerekek nagy része általában születésüktől fogva aupairek és nannyk keze alatt nőtt fel, úgyhogy gyorsan kitanulták a szakmát, hogy kell viselkedni, hogy megkapják, amit akarnak. Érdekes helyzet ez, mert ott van anya-apa, és még egy harmadik személy is, te, a nanny, és mindenkivel nagyon jól tudják mit engedhetnek meg. Ha az elején ezt elrontod, bizony kösd fel a gatyád.
Első lépésként, mindenképp vigyél nekik valamilyen kis ajándékot, amit érkezésed után rögtön oda is adsz. Ez egy olyan kis treat-ahogy angolék minden jutalmat hívnak-, amit rögtön a TE személyedhez társítanak, úgyhogy kaptál is egy piros pontot tőlük. Ne félj, lesz sok mínusz is majd
Ezután igyekezz aktívan részt venni a játékaikban, kezdeményezni, nevetgélni, bújócskázni, kérdezni, beszélni, új dolgokat mutatni. Ha ez megvan, és már tapasztalsz egy hajszálnyi kedvességet tőlük, akkor jöhet a tisztelet kialakítása. A falkavezérség betanítása. Ezt jobb ha szülők jelenléte nélkül teszed. Következetesen és keményen mutasd meg, ki az úr a háznál. Hogy ha azt mondod, hogy supper-time, akkor igenis kikapcsolják a rajzfilmet (már ha nézhetnek, mert a legtöbb angol családnál, ez csak hétvégi program) , és kézmosás után asztalhoz. Nincs még 5 perc, és kaja a tv előtt, de csak maaa, please-please-please. Ha eszünk nem állunk fel az asztaltól pisilni, vagy más egyéb indokkal, mert tuti hogy csak kifogás, és nem ízlik a vacsi (amit mondjuk nem csodálok, én sem voltam oda azért, amit eléjük tettem). Ugyanez a fogmosásánál, az öltözködésnél, a tanulásnál, és a fürdésnél. Az van, amit te mondasz, ha nem tetszik lehet vacsi nélkül lefeküdni, vagy hétvégén nincs tv. Keményen hangzik, de hidd el megéri. A jutalmazás a legjobban működő dolog. Szépen elmentek fogat mosni, pizsi, ha minden rendben kaptok mesét. Én pedig elmondom anyuéknak, ők pedig büszkék lesznek rátok, és egy órával később mentek lefeküdni (persze ugyanugy 8-kor, de az órát hálisten még nem ismeritek blee:DD). Szóval a megszokott dolgokat jutalomként kell feltüntetni. Nekem ez volt a trükköm, és nagyon jól bevált. Pl ha nem volt kedv a fürdéshez, a jól bevált dolog, az volt, ha kitaláltam valami szenzációt. „Skacoook, egy óriási szörny költözött a kádba, be a habok alá, ezt látnotok kell!” Persze nem volt ott semmi, de el lehetett képzelni, lehetett tőle félni, és máris meg volt a történet, és a játékos alaphelyzet. Ezt többször is el lehet játszani, ilyenkor már nem a meglepődés, és az újdonság a varázs, hanem az ismétlés. Tudjuk, hogy jött ma is a szörny, de ahogy tegnap is, a mi bátor nannynk ugyanúgy elkergette a rémet a fakanállal.
Minden vicces tud lenni, és minden játék, úgyhogy csak fantáziálni kell és bolondság.

Nagyon fontos a rendszeresség, és a ritmus. Megszoktatni, hogy mi után mi következik. Ettől ők is biztonságban érzik magukat, és te is tudsz tervezni. Mindig ugyanúgy történjen a reggeli készülődés, a hazajövetel a suliból, oviból, és a délután a játék, meg az esti ceremónia. Ez csak neked unalmas, a gyereknek a biztonság, ami örömet okoz. Persze ünnepi alkalmakkor lehet változtatni, de az csak ajándék, az újdonság érzése, amit nem szabad túlzásba vinni. Amikor hazajön előbb anyu és fél órát játszik velünk lefekvés előtt, az aztán a jutalom! Cserébe holnap nagyon jó leszek.
Talán nem tűnik mindez olyan lényegesnek, pedig fele annyi gondod lesz velük, ha ezeket betartod. Ha nem szokták meg azt, hogy fürdés-fogmosás-alvás-mese, hanem közben még azt mondod várjatok még 5 percet, játsszatok, míg kiteregetek, vagy kikunyerálnak egy kis nasit, vagy játékot lefekvés előtt, akkor sosem fogod tudni őket nyugodtan lefektetni, vagy suliba indulni, vagy bármit , amit kell, mert nincs meg a SZOKÁSRENDSZER. Ami mindig így van, a szervezetük beáll, és őket is megnyugvással tölti el, hogy tudják mi következik.
Ha az megvan, nagy gondod nem lehet. Irányíthatók, befolyásolhatók, taníthatók, fejleszthetők. Csodás dolgokat lehet művelni a gyerekekkel, számukra minden új, és a lehulló faleveleket is órákig tudják szemlélni. Csak ki kell nyitni a szemüket a világra. Megmutatni mi a szép, és mi a jó, minek lehet örülni, és min kell felháborodni. Mielőtt kimentem nem tudtam egy lurkó mennyire alakítható és irányítható. Hogy milyen könnyen lehet belőle kedves, a világra nyitott, érdeklődő embert kovácsolni. Persze ha a szülő ezt elrontotta, nehéz a dolgod, de nem lehetetlen, csak hónapok kérdése. De hidd el megéri, azt látni, hogy amit tanítottál annak a kis majomnak, már magától alkalmazza, sőt a huginak adja tovább örömmel.

Én mindenkinek ajánlom ezt a munkát, akinek van kedve egy kicsit belekóstolni milyen családként élni, milyen a gyereknevelés, és nem abban a szerepben, amit eddig megtapasztalt, hogy Ő a gyerek.
Sokat tanultam, sokat tapasztaltam, és biztos fel fogom használni majd a saját gyerkőcöm nevelésében is. Átláttam milyen nehéz dolga is volt anyukámnak, pedig azt hittem anyának lenni a világ legegyszerűbb dolga. Mosni, főzni, takarítani, a gyerekek kedvében járni, és közben szórakoztatónak és kedvesnek is maradni. Hát röviden ez a nannység is.

The tryal version of being a mum.
Download it!